Szül?k: A b?ntudat elengedése

Hogy vannak a gyerekeid? Ha jól, valószín?leg meg vagy elégedve magaddal atekintetben, ahogy neveled ?ket, ahogy gondoskodsz róluk. Viszont, ha nem, - miket beszélsz be magadnak ezzel a témával kapcsolatban? 

“ Jobban kellett volna támogatom ?ket, jelen lennem.”

“ Szigorúbban / lazábban kellett volna bánnom velük.” 

“ Nem kellett volna olyan sok id?t töltenem a munkámmal. “

“ Er?sebb határokat szabhattam volna.”

... és így tovább.

Pedig a legtöbb szül? megtette és folytatja megtenni a t?le telhet? legjobbakat. A fenti állítások puszta b?ntudatkeltésre szolgálnak. A tény az, hogy ha tudtad volna, hogy csináld jobban, bizonyára úgy tettél volna, szóval az önmagad ostorozása amiatt, hogy nem tudtad, nem más, mint hiábavaló energiafecsérlés.

S még ha egy “ ideális szül? “ vagy is, - ha egyáltalán létezik ilyen - gyermekeidnek lehetnek problémái. Az, hogy a tökéletes nevelés tökéletes gyerekeket produkál, egy hamis hiedelem, ami egy másik hamis hiedelmen alapul : hogy hatalmunk van más emberek felett. Azzal a gondolattal, hogy perfekt szül? lehetsz, aminek az eredménye perfekt gyerekek lesznek, 2 probléma van:

Mindannyian az önfejl?dés folyamatában vagyunk – a folyamatban lév? teremtmények. Hacsak nem vagy egy megmegvilágosodott lény, azaz egó nélküli, nincs sebzett éned és semmi gondod (ezzel az emberrel még nem találkoztam!) nem tudod nem bevinni a gyermekeiddel való kapcsolatodba a saját gondjaidat. Magaddal hozod a saját beidegz?déseidet, a szeretet kapásával és a fájdalom elkerülésével kapcsolatos hamis hitvilágod, félelmeidet és vágyaidat. Mivel mi vagyunk gyermekeink példaképei, lehetetlen elkerülnünk azt, hogy magukévá tegyenek valamennyit a gyógyulatlan dolgainkból. Még ha sikerül is feltétel nélküli szeretettel bánnod velük, vajon képes vagy – e önmagaddal feltétel nélküli szeretettel bánni? Ha nem, több, mint valószín?, hogy megtanulják t?led azt, ahogy magaddal bánsz – bármilyen bámulatosan bánsz is velük.
 

Gyermekeink nem “tiszta lappal” jönnek erre a világra. A saját egyéni lelküketükkel érkeznek. Bárki, akinek több, mint egy gyereke van, jól tudja, hogy minden egyes gyerek teljesen különböz? a saját egyéni stílusában, ahogy megnyilvánul a világban. Mindazonáltal, ami az egyikkel jól m?ködik, a másikkal lehet, hogy egyáltalán nem. Hacsak nem vagy rendkívül érzékeny, hogy er?sen ráhangolódj külön – külön minden egyes gyermekedre, nagy valószín?séggel lesz olyan eset, hogy célt fogsz téveszteni  gyermekeid igényeivel kapcsolatban. Következésképpen, bár teljes felel?sséget kell vállalnunk a választásainkért és azért, hogy annyira szeret?ek tudjunk lenni, amennyire képesek vagyunk, nem vállalhatunk felel?sséget gyermekeink azon választását illet?en, hogy ?k kik és milyenek akarnak lenni.
 

Természetesen, ha a gyermekeid nincsenek jól, fontos, hogy mindent, amit meg tudsz, megtegyél. Ez ezt jelenti:

Támogasd ?ket abban, hogy megkapják azt a segítséget, amire szükségük van, ha erre vev?k.
 

Tedd magadévá a saját Bels? Köt?désed útját. Minél inkább vállalod a saját jólétedért és boldogságodért a felel?sséget, annál jobb példaképpé válsz számukra, a korukra való tekintet nélkül! Még feln?tt gyermekek is képesek önmagukért való felel?sségvállalást tanulni t?led.
 

Gyermekeid problémái miatti b?ntudat érzése nemhogy nem segít semmit, még árthat is nekik. A b?ntudatod arra ad jelzést számukra, hogy felel?snek érzed magad értük, így még készségesebben fognak téged hibáztatni a saját gondjaikért. Vétkesnek érezni magunkat a felhatalmazás egy formája, ami soha, senkinek nem segít. Nyilván, amíg veled élnek, felel?s vagy azért, hogy egy gondoskodó és egészséges környezetet teremts számukra. Viszont a saját választásaikért nem teheted magad felel?ssé – efölött nincs hatalmad. Ha megtanulsz szeret? gondoskodással tör?dni magaddal a választásaik ellenére, lehet?séget nyújthatsz nekik arra, hogy megtanulják, hogy hogyan gondoskodjanak ?k is szeretettel önmagukról.