Együttérzés Ünmagunkkal - az érzelmi szabadság kulcsa

Fedezd fel, hogyan lehetsz együttérz? önmagaddal, s hogyan vezet ez érzelmi er?höz és szabadsághoz Gyakran kérdezik a kilenseim: Hogyan tudnék együttérezni önmagmmal?

Az együttérzés szerintem ezekb?l áll: kedvesség, gondoskodás, lágyság, szelídség. Legtöbbünk érzett már együtt másokkal – mi lenne, ha magunk felé is érezni tudnánk?

Hogyan döntünk, hogy ridegek vagy kedvesek leszünk magunkkal?

Mi van, ha tudatában vagy a sebesült érzéseidnek - a szorongásnak, a depressziónak, a haragnak, a b?ntudatnak, a szégyennek és így tovább – és most úgy döntesz, hogy kedvességet és szelídséget érzel ezekkel párhuzamosan? Ezután beléphetsz a Bels? Köt?dés 6 Lépésébe, hogy megtudjad, hogyan hanyagolod el magadat – megfigyeled, amit önmagadról beszélsz és hogyan kezeled magadat -, mert ez az, ami a rossz érzéseidet okozza. A megértésben és az igazságban mindenki jobban érzi magát.

Mi van, ha tudatában vagy a sérült érzéseidnek, de figyelmen kívül hagyod ?ket, és kitörlöd ?ket ítélkezéssel, függ?ségekkel, vagy hogy valaki más tehet róluk? Valószín?leg akkor még rosszabbul érzed magad az ön-elhanyagolás miatt.

Mi van, ha tudatában vagy az alapvet? érzéseidnek - a szomorúságnak, a megtört szívnek, a szívfájdalomnak, a bánatnak, gyásznak, és  a tehetetlenségnek a többiekkel szemben – és helyett, hogy ezeket az érzéseket különféle függ?ségekkel és egyéb ön-elhagyásokkal elkerüljük - gondoskodó gyengédséggel öleljük ?ket magunkhoz,  mert ezt jelenti szelídség és kedvesség önmagad felé? Amikor ezt a választást választjuk, megnyitjuk az ajtókat, hogy ezek az érzések haladjanak rajtunk át, és ne maradjanak meg bennünk, mint amikor elkerüljük ?ket a különböz? védelmi taktikáinkkal.

Az áldozati érzés rabságából lépjünk a személyes er? és szabadság területére

Az ön-együttérzésre való áttérés -  a kedves, gondoskodó, gyengéd és szelíd önmagával való beszédmód választása – ez a kulcs ahhoz, hogy magunkat szeressük. Ez a kulcs a függ?ségek és mások téves döntéseinek áldozatából való elmozdulásához, és ez vezet el majd a személyes er?höz és az érzelmi szabadsághoz.

Amikor az a  tudatos választásunk, hogy kedvesek, gondoskodók leszünk önmagunkkal és másokkal, megnyílik a szívünk, majd az együttérzés, amely a Fels? Lélek ajándéka, belép a szívünkbe. A választás, döntés, hogy kedves és gondoskodó leszel, megnyitja szívedet az együttérzés erejéhez.

Tudod, milyen a kedvesség? Tudod, milyen a szelídség? Tudod, milyen az érzékenység? A legtöbb ember tudja. A legtöbb ember képes arra, hogy kedves és szelíd legyen másokkal. Mi a helyzet, ha úgy döntök, hogy kedves és szelíd leszek önmagammal?

A kedvességet magunkkal és másokkal akarnunk kell

Ha kedves és szelíd akarsz lenni magaddal, akkor az jó ötlet, hogy elítéled magad? Nem, mert nem szeretetteli érzés ez  magadnak. Jó, ha nem veszed figyelembe az érzéseidet? Nem, mert ez nem kedves magadhoz. Megpróbálnád kiüríteni az érzéseidet, és kitölteni az ürességet ételekkel, alkohollal, kábítószerekkel, TV-vel, kiadásokkal, hibáztatásssal, haraggal, gondkodással vagy más függ?séggel? Nem, mert mindez nem kedves dolog magadhoz. Nyúznál másokat, hogy kedvesek legyenek veled, de te nem vagy kedves magadhoz? Nem, ez mind   nem lenn jóe, mert magadnak nem tesz jót, ha mások felel?sek az érzéseidért. Másrészr?l, szívesen lennél másokkal szemben mogorva? Hibáztatnád ?ket, megítélve ?ket, figyelmen kívül hagyva ?ket, elutasítva ?ket? Nem, mert nem kedves magadnak, hogyha mások iránt ellenségességet érzek. Soha nem szeretjük magunkat, hogy rosszul bánunk másokkal, így amikor a vezet? vagy Fels? fényed kedves és szeretetteljes lesz magad felé, természetesen kedves vagy szeret? leszel másokhoz. Miért nem döntesz ma arról, hogy kedvesség hassa át a beszédedet magaddal és másokkal? Az ilyen ember több örömet fog okozni, mint egy reaktív, támadó személy, aki megengedi, hogy  mások meghatározzák, ki is akar lenni. Próbálj meg minden pillanatban a kedvességre összpontosítani, és nézd meg, hogyan érzed magad. Lehet, hogy felfedezheted ezáltal a személyes er?t és az érzelmi szabadságot!